zöldTrabaaaant!

zöldTrabaaaant! - kiabáltuk az Öcsémmel, és a jó erősen a másikba csíptünk, mikor megláttunk egy ilyen járgányt. Aki nem tudná, ez nagy szerencsét hoz. Ha pedig mégsem, akkor legalább egyetlen alkalmat sem mulasztottunk el, amikor büntetlenül a testvérünkbe csíphettünk. Nálunk ugyanis kollektív büntetés volt: veszekedésnél Anyának nem számított ki kezdte, és ki folytatta, a szülői harag egyaránt lesújtott. Ez rendkívül erősítette a testvéri összetartást, a véd és dacszövetség kialakulását Gonosz Anya ellen. 

Azóta eltelt nagyjából 10 év, a Trabantok száma megfogyatkozott, Gonosz Anya pedig egészen jófej lett. Az Öcsém viszont azóta is gyakran hivatkozik a "testvéri hűség"-re, ami szerinte azt jelenti, hogy fedezem a nőügyeit... 

Visszatérve ehhez a keletnémet csodához, nekünk volt ám olyan igazi, zöld. Nem rég még ott büszkélkedett a telken a saját szerencseTrabink. Most találtam meg róla a képet, és rögtön az jutott eszembe, hogy milyen vicces lett volna, ha mindig, amikor valaki kimegy a kertbe, rögtön visszarohan a többiekhez, és belecsíp az egyik családtagba, mert látott egy zöld Trabantot. 

A faluban kaptuk valakitől, és azt gondoltuk, hogy majd jó lesz vele kijárni az erdőbe. De azt hiszem végül csak akkor indítottuk be, amikor a fűnyírás miatt arrébb kellett állni. Vagy akkor sem? Lehet, hogy toltuk, mert nem volt rajta fék. Mindegy, mert ez úgy is csak kabalaTrabant volt. 

Egy igazi tündér tortája

Zoé egy igazi tündér, még szárnyai is vannak. Ezért olyan tortát próbáltunk készíteni, ami illik hozzá. Azt hiszem, sikerült...

Ezen a tortán az aprólékos díszítés (és Anya hisztije!!!) az említésre méltó. Erről Anya bővebben is mesélni tudna, mert számára a legkeservesebb pillanatok (de inkább órák) a piskóta és a krém elkészítése után kezdődtek. Szerintem Anya már azelőtt feladta a tortadíszítést, hogy elkezdtük volna. Itt emlékeztetném azokra a hosszú évekre, amiket abban a szigorú elhatározásban élt le, hogy ő márpedig piskótát nem tud sütni. Alighogy vége ennek a szomorú, piskótamentes korszaknak, máris elkezdődött a "nyújtható-cukormázat-nem-lehet-feltenni" időszak. Hát, valahogy mégis rákerült... 

1. Egy kisebb és egy nagyobb tortaformában piskótát sütünk. (Anya a szomorú, piskótamentes korszak elmúltával ezt az akadályt könnyen vette). Inkább diós, mandulás, kókuszos piskótát javasolunk mint csokisat, mert az lehet, hogy átüt a fehér mázon. 

2. Mindkét piskótalapot félbevágjuk, és közéjük valamilyen krémet töltünk. Például  legyen banános-vaníliás alul és erdei gyümölcsös felül vagy citromos alul és fehér csokis felül. Az étcsokis, az epres és a narancsos krém receptjéről már korábban olvashattatok (itt). Ez alapján bármelyik elkészíthető.

3. Díszítés... Kiderült, hogy, ha a rettegett nyújtható cukormázat pár percre a a mélyhűtőbe tesszük, sokkal könnyebben nyújthatjuk vékonyra. (Sajnos ez csak a nyolcadik próbálkozás után jutott eszünkbe). A sodrófára tekerve tudjuk felemelni, és bevonjuk vele a torta első emeletét. Ezután helyezzük fel a második emeletet, amivel ugyanezt a lépést megismételjük. A felesleges darabokat levágjuk. 
4. A tortát ehető cukordíszekkel és habzsákba töltött színes cukormázzal dekoráljuk. (Illetve itt már csak én dolgozom, mert Anya idegei tönkrementek a cukormázas kísérletekben). A virág? Hát igen... A kínai ipar kiváló terméke: a bimbó zenélve kinyílik, miközben égnek a szirmain a gyertyák. Persze igazából csúnya műanyag, a zene fülsértően utánozza Happy Birthday dallamát (mint a zenélő képeslapok), és nem lehet kikapcsolni... De valljuk be, hogy 7 évesen mi is gyönyörűnek láttuk volna.

Én hiszek a tündérekben!

Zsendicéből körözött

A sajtkészítés során a kiváló tejsavó megmarad, azonban ezt nem érdemes kiönteni, mert ebből készül a zsendice és az orda.

A maradék tejsavót 90 °C-ig melegítjük, majd 10 g citromsavat adunk hozzá, amit alaposan elkeverünk, és kb. 10 percig takarékon hagyjuk. Hamarosan megkezdődik az albumin (ez a fehérjék egy osztálya) kicsapódása, ami a tetején gyűlik össze, és szűrővel könnyen leszedhető. Ez a zsendice. Ha ezt sajtkendőben tovább csöpögtetjük, akkor kapjuk az ordát, amiből préseléssel ordasajtot készíthetünk.

Anya egy másik eljárást használ:  a tejsavóhoz 1 evőkanál ecetet ad, és így kezdi forralni. A kicsapódott túrószerű anyagot lemeri, és egy kicsit lecsöpögteti, majd Pala körözöttet készít belőle.

A zsendice a körözöttben a túrót helyettesíti, de mivel általában nem elég, így fele-fele arányban adja hozzá. Általában 500 g túrót/zsendicét és fél liter tejfölt használ, amihez apró kockákra vágott hagymát, zúzott fokhagymát, egy kis csípős piros aranyat, mustárt, egész köményt, őrölt pirospaprikát, sót és borsot tesz.

Lekváros Pálinka!

Csak, hogy ne mindig a lányom írjon, bár jól ír!

Szóval egy kis pálinkázás. A tanya létrejöttekor azt az alapelvet fogalmaztam meg, hogy: "ebben a kertben pedig olyan termesztett növénynek, amiből nem lehet pálinkát főzni, nincs helye!". Persze hiába volt minden törekvésem a tökéletes kert létrehozása felé, azért az idők folyamán lényeges és értékes területeket hódítottak el mindenféle haszontalan dísznövények a feleségem jóvoltából. De ezt csak mellékesen. A pálinkakészítés a kezdetekben az egyéb (nem fontosabb, de) sürgősebb munkák miatt nem kapott megfelelő teret és időt, a gyümölcs alapvetően a már megtalálható és termő szilvafákról származott.  Majd írok a cefrézés általam végzett és bevált módjáról is, de most egy különleges adalékról akarok beszámolni. A tanya megvásárlását követően elsősorban a víz be- és a szennyvíz kivezetésének láttam neki. A fürdőszobát a korábban kamrának használt helyiségből alakítottam ki. Az előző tulajdonosok valószínűleg fiatal házaspárként láttak neki közös életüknek a házban, a fiatalasszony lelkesen befőzte a ház körül fellehető valamennyi gyümölcsöt, mely aztán a kamrába került, ahonnan pedig a fiatal férj, idős nagypapakori haláláig valószínűleg egy darabot sem evett meg. 

A kamra a padlótól, a plafonig tele volt a múlt századból származó lekvárokkal és befőttekkel, olyan mennyiségben, hogy egy teljes napig tartott amíg talicskával kihordtam az egészet a tyúkólba. Ott ismét megpihent a cucc kb. 2-3 évet, amíg a felújítással eljutottunk odáig is. Nekiláttam az üvegek felbontásának, a tartalmat a komposztra szántam, míg az üvegeket összetörve a helyi szeméttelepre vittük. Szóval a bontogatás közben észleltem, hogy a kompótok, lekvárok egy része még mindig remek állapotban volt, és bár a kóstolásra nem tudtam rászánni magam, illat és állag alapján jelentős mennyiséget használhatónak ítéltem. Ezeket aztán fokozatosan és kisebb mennyiségekben a már forrásban lévő gyümölcscefréhez adagoltam. Fontos a szakaszos és kisebb adagokban való felhasználás, mert a befőttek tartósítószert is tartalmazhattak, ami nagyobb mennyiségben lehet, hogy megállította volna az erjedést. Ellenben nem állította meg, és olyan vegyes gyümölcs pálinka lett belőle, hogy! Ez idő tájt már bevett szokás nálunk a tavalyról megmaradt befőtt, vagy lekvár ilyen módon való feldolgozása a felhalmozás helyett. Kiváltja a cukrot is, bár én azt egyébként sem használok. Azt mondja egy régi orosz közmondás, hogy vodkát lehet főzni akár pufajkából is, tehát csak semmi csodálkozás. Legközelebb szót ejtek a bodzáról!