Borzas rántott hús

Rántott hús. Tipikus vasárnapi ebéd. Tegnap nálunk is ez került asztalra, bár a mi vasárnap ételeink közel sem mondhatóak tipikusnak vagy átlagosnak. Anya szerintem nagyjából csütörtöktől azon gondolkodik, hogy mi legyen hétvégén az ebéd. De jó is, hogy időben elkezd tervezni, hiszen nem egyszerű minden héten 3 fogásos lakomát összehozni. Mint például ez:

• Erőleves bevert tojással, friss fűszerekkel
• Rántott csirkecomb és -szárny borzas bundában, rizibizi, vajban párolt bab
• Túrós szamósza vaníliasodóval, oportós gyümölcsszósszal

A rántott hús azért számít különlegesnek, mert Anya mindig házi zsemlemorzsával csinálja. Tegnap viszont még ezen is túlmentünk. Nem volt elég száraz kenyerünk, ezért kénytelenek voltunk friss kenyérszeleteket is ledarálni. Azok a húsok, amik ebbe a puha morzsába kerültek, egészen rusztikus, ropogós bundát kaptak. Én borzas rántott húsnak nevezem.

Próbáljátok ki!

Salsa szósz és majdnem tortilla chips

Chipsek terén szigorúan egészségtudatos vagyok, nem eszem szemetet! De hajlandó vagyok kompromisszumra, és ennek jeleként megosztok Veletek egy "majdnem" receptet. 

Egyik este nagyon megkívántam valami sós nasit, és csak egy dolog számított: lehessen csípős szósszal enni. Rögtön a mozis nachos jutott eszembe, a hűtőben pedig volt néhány tortilla lap, így hát nekiláttam. Ollóval kis háromszögekre vágtam, tepsire tettem és bevágtam a sütőbe. Majd mint aki jól végezte dolgát, kimentem a konyhából... 

Hogyan ne készíts tortilla chipset :(

Ez lett az eredmény. Így ha azt nem is osztom meg Veletek, hogyan készítsetek házilag tortilla chipset, a salsa szósz receptjét elárulom. Chips híján sóspereccel ettem, ami azért nem volt egy gourmet  vállalkozás. 

A salsa szószhoz először olíva olajon megfuttatom a kis darabokra vágott fokhagymát és hagymát, majd egész paradicsomos paradicsomkonzervet öntök hozzá. Néha sárga koktélparadicsomot is dobok bele, mert friss íze és szép színe van. Főzés közben a paradicsomokat fakanállal szétnyomkodom, de hagyom, hogy maradjanak benne nagyobb darabok is (...ugyanis ha lenne chipsem, akkor tök jó dolog lenne kikanalazni vele a paradicsomdarabkákat). A legjobb a jalapeño paprika lenne, de általában az általunk savanyúságnak eltett hegyes paprikát használom, amit karikára vágok és a szószba dobom. Ízlés szerint cukrozom, hogy ne legyen túl paradicsomos, majd vegetával, sóval, borssal, házi fűszerkeverékkel - ez kakukkfüvet és koriandert is tartalmaz - és (sok) chilipehellyel ízesítem.  A végén egy kis liszttel szoktam besűríteni, hogy könnyebben menjen a mártogatás. Nagyon fincsi!

A házi tortilla chips recepteket 'kezdő szakácsnő' jelige alatt várom.

Kötni menő!

Az egyik horvátországi nyaralás során a tengerparton láttam egy fiatal lányt, aki a romantikus regény, a női magazin vagy az Ipod helyett fonalat és kötőtűt vett elő a napozáshoz.

Ambivalens érzések kerítettek hatalmukba, bizonyára a 35 fok és a félig kész sál összeegyeztethetetlen látványa miatt. Ekkor ugyanis még nem tudtam, hogy kötni menő (ja meg, hogy marha lassan halad).

Erre csak fél évvel később, az első saját kezűleg megkötött sapkám büszke tulajdonosaként jöttem rá. Jó, bevallom, két sor kivételével az egész Anya műve, de ha én csináltam volna, akkor még most is kötnék... 

Én úgy képzeltem el ezt a kötés dolgot, hogy ülnek az asszonyok, hangosan kocogtatják a kötőtűt, közben jókat pletykálnak, és egy órán belül megszületnek a kötött holmik.

Ccc... Nem elég, hogy az egy sima, egy fordított folyamatosan váltakozik, a szemek meg csak úgy leugrálnak, számomra hihetetlen koncentrációt igényel. Anya persze úgy köt, hogy közben tévézik, néha meg kinő egy harmadik keze, ami a borospoharat a szájához emeli, de hát ez a profizmus. 

A képen is látszik, hogy egy-két helyen nem egyenletesek a szálak a sapkán. Na, ezeket a részeket kötöttem én. De ezt direkt így akartam (haha), mert a perzsa szőnyegkészítők is mindig elrejtenek egy kis hibát a szőnyegben, hiszen csak Allah tökéletes.

Csicsóka, a visszatérő sztár

Hihetetlen sikernek örvend ez a sokáig mellőzött növény. Szinte úgy érzem, hogy a csapból is csicsóka folyik. Na jó, onnan nem, de a főzőműsorok, a gasztroblogok sőt még egyes férfimagazinok (ez nem vicc, az öcsém egyik újságjában receptet is olvastam az elkészítésre) mind arra buzdítanak, hogy használjuk bátran a "szegények burgonyáját", mert egészségesebb és táplálóbb, mint a krumpli. Ha valaki bővebben szeretne tájékozódni csicsóka-ügyben, akkor menjen fel a csicsóka.hu-ra, mert hogy ilyen is létezik.

Tudom, hogy nagyon mainstream, de mi is vettünk, mert hát nem maradhatunk le a csicsókaőrületről. Persze Anya azért annyira nem konform, hogy a receptek által ajánlott krémlevest, mártogatóst vagy köretet készítse belőle, inkább egészben a húslevesbe teszi. Nagyon finom, édeskés ízű, harmonizál a többi zöldséggel és a főtt hússal. Igazából olyan, mintha krumplit főznénk a levesbe, csak kevésbé hizlal (ha ez bárkinek számít az amúgy is kiadós húsleves mellett).