Kötni menő!

Az egyik horvátországi nyaralás során a tengerparton láttam egy fiatal lányt, aki a romantikus regény, a női magazin vagy az Ipod helyett fonalat és kötőtűt vett elő a napozáshoz.

Ambivalens érzések kerítettek hatalmukba, bizonyára a 35 fok és a félig kész sál összeegyeztethetetlen látványa miatt. Ekkor ugyanis még nem tudtam, hogy kötni menő (ja meg, hogy marha lassan halad).

Erre csak fél évvel később, az első saját kezűleg megkötött sapkám büszke tulajdonosaként jöttem rá. Jó, bevallom, két sor kivételével az egész Anya műve, de ha én csináltam volna, akkor még most is kötnék... 

Én úgy képzeltem el ezt a kötés dolgot, hogy ülnek az asszonyok, hangosan kocogtatják a kötőtűt, közben jókat pletykálnak, és egy órán belül megszületnek a kötött holmik.

Ccc... Nem elég, hogy az egy sima, egy fordított folyamatosan váltakozik, a szemek meg csak úgy leugrálnak, számomra hihetetlen koncentrációt igényel. Anya persze úgy köt, hogy közben tévézik, néha meg kinő egy harmadik keze, ami a borospoharat a szájához emeli, de hát ez a profizmus. 

A képen is látszik, hogy egy-két helyen nem egyenletesek a szálak a sapkán. Na, ezeket a részeket kötöttem én. De ezt direkt így akartam (haha), mert a perzsa szőnyegkészítők is mindig elrejtenek egy kis hibát a szőnyegben, hiszen csak Allah tökéletes.

Csicsóka, a visszatérő sztár

Hihetetlen sikernek örvend ez a sokáig mellőzött növény. Szinte úgy érzem, hogy a csapból is csicsóka folyik. Na jó, onnan nem, de a főzőműsorok, a gasztroblogok sőt még egyes férfimagazinok (ez nem vicc, az öcsém egyik újságjában receptet is olvastam az elkészítésre) mind arra buzdítanak, hogy használjuk bátran a "szegények burgonyáját", mert egészségesebb és táplálóbb, mint a krumpli. Ha valaki bővebben szeretne tájékozódni csicsóka-ügyben, akkor menjen fel a csicsóka.hu-ra, mert hogy ilyen is létezik.

Tudom, hogy nagyon mainstream, de mi is vettünk, mert hát nem maradhatunk le a csicsókaőrületről. Persze Anya azért annyira nem konform, hogy a receptek által ajánlott krémlevest, mártogatóst vagy köretet készítse belőle, inkább egészben a húslevesbe teszi. Nagyon finom, édeskés ízű, harmonizál a többi zöldséggel és a főtt hússal. Igazából olyan, mintha krumplit főznénk a levesbe, csak kevésbé hizlal (ha ez bárkinek számít az amúgy is kiadós húsleves mellett).

zöldTrabaaaant!

zöldTrabaaaant! - kiabáltuk az Öcsémmel, és a jó erősen a másikba csíptünk, mikor megláttunk egy ilyen járgányt. Aki nem tudná, ez nagy szerencsét hoz. Ha pedig mégsem, akkor legalább egyetlen alkalmat sem mulasztottunk el, amikor büntetlenül a testvérünkbe csíphettünk. Nálunk ugyanis kollektív büntetés volt: veszekedésnél Anyának nem számított ki kezdte, és ki folytatta, a szülői harag egyaránt lesújtott. Ez rendkívül erősítette a testvéri összetartást, a véd és dacszövetség kialakulását Gonosz Anya ellen. 

Azóta eltelt nagyjából 10 év, a Trabantok száma megfogyatkozott, Gonosz Anya pedig egészen jófej lett. Az Öcsém viszont azóta is gyakran hivatkozik a "testvéri hűség"-re, ami szerinte azt jelenti, hogy fedezem a nőügyeit... 

Visszatérve ehhez a keletnémet csodához, nekünk volt ám olyan igazi, zöld. Nem rég még ott büszkélkedett a telken a saját szerencseTrabink. Most találtam meg róla a képet, és rögtön az jutott eszembe, hogy milyen vicces lett volna, ha mindig, amikor valaki kimegy a kertbe, rögtön visszarohan a többiekhez, és belecsíp az egyik családtagba, mert látott egy zöld Trabantot. 

A faluban kaptuk valakitől, és azt gondoltuk, hogy majd jó lesz vele kijárni az erdőbe. De azt hiszem végül csak akkor indítottuk be, amikor a fűnyírás miatt arrébb kellett állni. Vagy akkor sem? Lehet, hogy toltuk, mert nem volt rajta fék. Mindegy, mert ez úgy is csak kabalaTrabant volt.