Borzas rántott hús

Rántott hús. Tipikus vasárnapi ebéd. Tegnap nálunk is ez került asztalra, bár a mi vasárnap ételeink közel sem mondhatóak tipikusnak vagy átlagosnak. Anya szerintem nagyjából csütörtöktől azon gondolkodik, hogy mi legyen hétvégén az ebéd. De jó is, hogy időben elkezd tervezni, hiszen nem egyszerű minden héten 3 fogásos lakomát összehozni. Mint például ez:

• Erőleves bevert tojással, friss fűszerekkel
• Rántott csirkecomb és -szárny borzas bundában, rizibizi, vajban párolt bab
• Túrós szamósza vaníliasodóval, oportós gyümölcsszósszal

A rántott hús azért számít különlegesnek, mert Anya mindig házi zsemlemorzsával csinálja. Tegnap viszont még ezen is túlmentünk. Nem volt elég száraz kenyerünk, ezért kénytelenek voltunk friss kenyérszeleteket is ledarálni. Azok a húsok, amik ebbe a puha morzsába kerültek, egészen rusztikus, ropogós bundát kaptak. Én borzas rántott húsnak nevezem.

Próbáljátok ki!

Salsa szósz és majdnem tortilla chips

Chipsek terén szigorúan egészségtudatos vagyok, nem eszem szemetet! De hajlandó vagyok kompromisszumra, és ennek jeleként megosztok Veletek egy "majdnem" receptet. 

Egyik este nagyon megkívántam valami sós nasit, és csak egy dolog számított: lehessen csípős szósszal enni. Rögtön a mozis nachos jutott eszembe, a hűtőben pedig volt néhány tortilla lap, így hát nekiláttam. Ollóval kis háromszögekre vágtam, tepsire tettem és bevágtam a sütőbe. Majd mint aki jól végezte dolgát, kimentem a konyhából... 

Hogyan ne készíts tortilla chipset :(

Ez lett az eredmény. Így ha azt nem is osztom meg Veletek, hogyan készítsetek házilag tortilla chipset, a salsa szósz receptjét elárulom. Chips híján sóspereccel ettem, ami azért nem volt egy gourmet  vállalkozás. 

A salsa szószhoz először olíva olajon megfuttatom a kis darabokra vágott fokhagymát és hagymát, majd egész paradicsomos paradicsomkonzervet öntök hozzá. Néha sárga koktélparadicsomot is dobok bele, mert friss íze és szép színe van. Főzés közben a paradicsomokat fakanállal szétnyomkodom, de hagyom, hogy maradjanak benne nagyobb darabok is (...ugyanis ha lenne chipsem, akkor tök jó dolog lenne kikanalazni vele a paradicsomdarabkákat). A legjobb a jalapeño paprika lenne, de általában az általunk savanyúságnak eltett hegyes paprikát használom, amit karikára vágok és a szószba dobom. Ízlés szerint cukrozom, hogy ne legyen túl paradicsomos, majd vegetával, sóval, borssal, házi fűszerkeverékkel - ez kakukkfüvet és koriandert is tartalmaz - és (sok) chilipehellyel ízesítem.  A végén egy kis liszttel szoktam besűríteni, hogy könnyebben menjen a mártogatás. Nagyon fincsi!

A házi tortilla chips recepteket 'kezdő szakácsnő' jelige alatt várom.

Kötni menő!

Az egyik horvátországi nyaralás során a tengerparton láttam egy fiatal lányt, aki a romantikus regény, a női magazin vagy az Ipod helyett fonalat és kötőtűt vett elő a napozáshoz.

Ambivalens érzések kerítettek hatalmukba, bizonyára a 35 fok és a félig kész sál összeegyeztethetetlen látványa miatt. Ekkor ugyanis még nem tudtam, hogy kötni menő (ja meg, hogy marha lassan halad).

Erre csak fél évvel később, az első saját kezűleg megkötött sapkám büszke tulajdonosaként jöttem rá. Jó, bevallom, két sor kivételével az egész Anya műve, de ha én csináltam volna, akkor még most is kötnék... 

Én úgy képzeltem el ezt a kötés dolgot, hogy ülnek az asszonyok, hangosan kocogtatják a kötőtűt, közben jókat pletykálnak, és egy órán belül megszületnek a kötött holmik.

Ccc... Nem elég, hogy az egy sima, egy fordított folyamatosan váltakozik, a szemek meg csak úgy leugrálnak, számomra hihetetlen koncentrációt igényel. Anya persze úgy köt, hogy közben tévézik, néha meg kinő egy harmadik keze, ami a borospoharat a szájához emeli, de hát ez a profizmus. 

A képen is látszik, hogy egy-két helyen nem egyenletesek a szálak a sapkán. Na, ezeket a részeket kötöttem én. De ezt direkt így akartam (haha), mert a perzsa szőnyegkészítők is mindig elrejtenek egy kis hibát a szőnyegben, hiszen csak Allah tökéletes.

Csicsóka, a visszatérő sztár

Hihetetlen sikernek örvend ez a sokáig mellőzött növény. Szinte úgy érzem, hogy a csapból is csicsóka folyik. Na jó, onnan nem, de a főzőműsorok, a gasztroblogok sőt még egyes férfimagazinok (ez nem vicc, az öcsém egyik újságjában receptet is olvastam az elkészítésre) mind arra buzdítanak, hogy használjuk bátran a "szegények burgonyáját", mert egészségesebb és táplálóbb, mint a krumpli. Ha valaki bővebben szeretne tájékozódni csicsóka-ügyben, akkor menjen fel a csicsóka.hu-ra, mert hogy ilyen is létezik.

Tudom, hogy nagyon mainstream, de mi is vettünk, mert hát nem maradhatunk le a csicsókaőrületről. Persze Anya azért annyira nem konform, hogy a receptek által ajánlott krémlevest, mártogatóst vagy köretet készítse belőle, inkább egészben a húslevesbe teszi. Nagyon finom, édeskés ízű, harmonizál a többi zöldséggel és a főtt hússal. Igazából olyan, mintha krumplit főznénk a levesbe, csak kevésbé hizlal (ha ez bárkinek számít az amúgy is kiadós húsleves mellett).

zöldTrabaaaant!

zöldTrabaaaant! - kiabáltuk az Öcsémmel, és a jó erősen a másikba csíptünk, mikor megláttunk egy ilyen járgányt. Aki nem tudná, ez nagy szerencsét hoz. Ha pedig mégsem, akkor legalább egyetlen alkalmat sem mulasztottunk el, amikor büntetlenül a testvérünkbe csíphettünk. Nálunk ugyanis kollektív büntetés volt: veszekedésnél Anyának nem számított ki kezdte, és ki folytatta, a szülői harag egyaránt lesújtott. Ez rendkívül erősítette a testvéri összetartást, a véd és dacszövetség kialakulását Gonosz Anya ellen. 

Azóta eltelt nagyjából 10 év, a Trabantok száma megfogyatkozott, Gonosz Anya pedig egészen jófej lett. Az Öcsém viszont azóta is gyakran hivatkozik a "testvéri hűség"-re, ami szerinte azt jelenti, hogy fedezem a nőügyeit... 

Visszatérve ehhez a keletnémet csodához, nekünk volt ám olyan igazi, zöld. Nem rég még ott büszkélkedett a telken a saját szerencseTrabink. Most találtam meg róla a képet, és rögtön az jutott eszembe, hogy milyen vicces lett volna, ha mindig, amikor valaki kimegy a kertbe, rögtön visszarohan a többiekhez, és belecsíp az egyik családtagba, mert látott egy zöld Trabantot. 

A faluban kaptuk valakitől, és azt gondoltuk, hogy majd jó lesz vele kijárni az erdőbe. De azt hiszem végül csak akkor indítottuk be, amikor a fűnyírás miatt arrébb kellett állni. Vagy akkor sem? Lehet, hogy toltuk, mert nem volt rajta fék. Mindegy, mert ez úgy is csak kabalaTrabant volt. 

Egy igazi tündér tortája

Zoé egy igazi tündér, még szárnyai is vannak. Ezért olyan tortát próbáltunk készíteni, ami illik hozzá. Azt hiszem, sikerült...

Ezen a tortán az aprólékos díszítés (és Anya hisztije!!!) az említésre méltó. Erről Anya bővebben is mesélni tudna, mert számára a legkeservesebb pillanatok (de inkább órák) a piskóta és a krém elkészítése után kezdődtek. Szerintem Anya már azelőtt feladta a tortadíszítést, hogy elkezdtük volna. Itt emlékeztetném azokra a hosszú évekre, amiket abban a szigorú elhatározásban élt le, hogy ő márpedig piskótát nem tud sütni. Alighogy vége ennek a szomorú, piskótamentes korszaknak, máris elkezdődött a "nyújtható-cukormázat-nem-lehet-feltenni" időszak. Hát, valahogy mégis rákerült... 

1. Egy kisebb és egy nagyobb tortaformában piskótát sütünk. (Anya a szomorú, piskótamentes korszak elmúltával ezt az akadályt könnyen vette). Inkább diós, mandulás, kókuszos piskótát javasolunk mint csokisat, mert az lehet, hogy átüt a fehér mázon. 

2. Mindkét piskótalapot félbevágjuk, és közéjük valamilyen krémet töltünk. Például  legyen banános-vaníliás alul és erdei gyümölcsös felül vagy citromos alul és fehér csokis felül. Az étcsokis, az epres és a narancsos krém receptjéről már korábban olvashattatok (itt). Ez alapján bármelyik elkészíthető.

3. Díszítés... Kiderült, hogy, ha a rettegett nyújtható cukormázat pár percre a a mélyhűtőbe tesszük, sokkal könnyebben nyújthatjuk vékonyra. (Sajnos ez csak a nyolcadik próbálkozás után jutott eszünkbe). A sodrófára tekerve tudjuk felemelni, és bevonjuk vele a torta első emeletét. Ezután helyezzük fel a második emeletet, amivel ugyanezt a lépést megismételjük. A felesleges darabokat levágjuk. 
4. A tortát ehető cukordíszekkel és habzsákba töltött színes cukormázzal dekoráljuk. (Illetve itt már csak én dolgozom, mert Anya idegei tönkrementek a cukormázas kísérletekben). A virág? Hát igen... A kínai ipar kiváló terméke: a bimbó zenélve kinyílik, miközben égnek a szirmain a gyertyák. Persze igazából csúnya műanyag, a zene fülsértően utánozza Happy Birthday dallamát (mint a zenélő képeslapok), és nem lehet kikapcsolni... De valljuk be, hogy 7 évesen mi is gyönyörűnek láttuk volna.

Én hiszek a tündérekben!

Zsendicéből körözött

A sajtkészítés során a kiváló tejsavó megmarad, azonban ezt nem érdemes kiönteni, mert ebből készül a zsendice és az orda.

A maradék tejsavót 90 °C-ig melegítjük, majd 10 g citromsavat adunk hozzá, amit alaposan elkeverünk, és kb. 10 percig takarékon hagyjuk. Hamarosan megkezdődik az albumin (ez a fehérjék egy osztálya) kicsapódása, ami a tetején gyűlik össze, és szűrővel könnyen leszedhető. Ez a zsendice. Ha ezt sajtkendőben tovább csöpögtetjük, akkor kapjuk az ordát, amiből préseléssel ordasajtot készíthetünk.

Anya egy másik eljárást használ:  a tejsavóhoz 1 evőkanál ecetet ad, és így kezdi forralni. A kicsapódott túrószerű anyagot lemeri, és egy kicsit lecsöpögteti, majd Pala körözöttet készít belőle.

A zsendice a körözöttben a túrót helyettesíti, de mivel általában nem elég, így fele-fele arányban adja hozzá. Általában 500 g túrót/zsendicét és fél liter tejfölt használ, amihez apró kockákra vágott hagymát, zúzott fokhagymát, egy kis csípős piros aranyat, mustárt, egész köményt, őrölt pirospaprikát, sót és borsot tesz.

Lekváros Pálinka!

Csak, hogy ne mindig a lányom írjon, bár jól ír!

Szóval egy kis pálinkázás. A tanya létrejöttekor azt az alapelvet fogalmaztam meg, hogy: "ebben a kertben pedig olyan termesztett növénynek, amiből nem lehet pálinkát főzni, nincs helye!". Persze hiába volt minden törekvésem a tökéletes kert létrehozása felé, azért az idők folyamán lényeges és értékes területeket hódítottak el mindenféle haszontalan dísznövények a feleségem jóvoltából. De ezt csak mellékesen. A pálinkakészítés a kezdetekben az egyéb (nem fontosabb, de) sürgősebb munkák miatt nem kapott megfelelő teret és időt, a gyümölcs alapvetően a már megtalálható és termő szilvafákról származott.  Majd írok a cefrézés általam végzett és bevált módjáról is, de most egy különleges adalékról akarok beszámolni. A tanya megvásárlását követően elsősorban a víz be- és a szennyvíz kivezetésének láttam neki. A fürdőszobát a korábban kamrának használt helyiségből alakítottam ki. Az előző tulajdonosok valószínűleg fiatal házaspárként láttak neki közös életüknek a házban, a fiatalasszony lelkesen befőzte a ház körül fellehető valamennyi gyümölcsöt, mely aztán a kamrába került, ahonnan pedig a fiatal férj, idős nagypapakori haláláig valószínűleg egy darabot sem evett meg. 

A kamra a padlótól, a plafonig tele volt a múlt századból származó lekvárokkal és befőttekkel, olyan mennyiségben, hogy egy teljes napig tartott amíg talicskával kihordtam az egészet a tyúkólba. Ott ismét megpihent a cucc kb. 2-3 évet, amíg a felújítással eljutottunk odáig is. Nekiláttam az üvegek felbontásának, a tartalmat a komposztra szántam, míg az üvegeket összetörve a helyi szeméttelepre vittük. Szóval a bontogatás közben észleltem, hogy a kompótok, lekvárok egy része még mindig remek állapotban volt, és bár a kóstolásra nem tudtam rászánni magam, illat és állag alapján jelentős mennyiséget használhatónak ítéltem. Ezeket aztán fokozatosan és kisebb mennyiségekben a már forrásban lévő gyümölcscefréhez adagoltam. Fontos a szakaszos és kisebb adagokban való felhasználás, mert a befőttek tartósítószert is tartalmazhattak, ami nagyobb mennyiségben lehet, hogy megállította volna az erjedést. Ellenben nem állította meg, és olyan vegyes gyümölcs pálinka lett belőle, hogy! Ez idő tájt már bevett szokás nálunk a tavalyról megmaradt befőtt, vagy lekvár ilyen módon való feldolgozása a felhalmozás helyett. Kiváltja a cukrot is, bár én azt egyébként sem használok. Azt mondja egy régi orosz közmondás, hogy vodkát lehet főzni akár pufajkából is, tehát csak semmi csodálkozás. Legközelebb szót ejtek a bodzáról!    

A sajtok koronázatlan királya, a házi füstölt

Sajnos legtöbbünknek a sajthoz való képzettársítása az az olcsó, boltban kapható, növényi zsírokból készült és kissé íztelen trappista, ami még hírből sem ismeri a tejet, és csak bitorolja a sajt nevet. Most a jól megérdemelt trónfosztás következik.Jöjjön hát a sajtok koronázatlan királya, a házi füstölt sajt!

A házi sajtkészítésnek sajnos nem tudunk minden előkészület nélkül nekiállni, mert sok olyan anyagot és eszközt igényel, amelyek nem feltétlenül találhatóak meg meg átlag háztartásban. Ezeket azonban Panni sajtműhelye-ből pár kattintással beszerezhetjük, és indulhat a sajtkészítés. Vigyázz, kész, SAJT!
Először is szükségünk van 5 liter házi tejre (a boltban kapható márkák sajnos nem alkalmasak), melyet 38 °C-ra melegítünk (természetesen ez azt feltételezi, hogy van erre a célra való hőmérőnk), majd lekapcsoljuk a alatta a gázt. 2 kávéskanálnyi vízben 2,5 g sajtkultúrát oldunk fel, melyet a a tejhez keverünk, és 15 percig állni hagyjuk. Eközben a tej nagyjából 36 °C-ig hűl vissza, s hozzáadhatjuk a szintén 2 kávéskanálnyi vízben elkevert 5 ml folyékony tejoltót és a csipetnyi kalcium-kloridot. Ezekkel is jól összekeverjük a tejet, majd újból állni hagyjuk, most 20 percre. Az idő elteltével a tej megkocsonyásodik, állaga olyan lesz, mint a pudingnak, illetve a tetején és a lábos oldalán láthatóvá válik a kicsapódott tejsavó. A kocsonyás tejet egy erre alkalmas eszközzel (mi egy kiszedőlapátot szoktunk alkalmazni) a lábosban felszeleteljük, mondjuk 4x4-es darabokra. Az ekkor kiváló tejsavót merőkanállal lábosba szedjük, majd a kocsonyás tejet 5 percig pihentetjük. Ezután a szeleteket tovább aprítjuk, a tejsavót lemerjük, újabb pihi... Ezt követően már habverőt alkalmazunk, és 2-5 mm-es darabokra törjük a puding állagú tejet, majd lemerjük a tejsavót. Ezután a lábos tartalmát egy tiszta, vasalt, vászonnal kibélelt szűrőbe öntjük, és hagyjuk lecsepegni. Ha kész, akkor a nyers sajtot sajtformába töltjük, és préselni kezdjük egyre nehezedő súllyal. Közben a sajtot a formában növekvő időközönként (5, 10, 15, 30 perc, 1 óra) megforgatjuk. Nyugi, az első perctől összeáll.6-8 óra préselés után a sajtot sófürdőbe áztatjuk (1 liter vízhez 20 dkg jódozatlan sót és 1 mokkáskanál citromsavat adunk). A sófürdőben 4-6 órát ázhat a sajt, de itt is célszerű néha forgatni, mert a víz tetején lebeg. 
A kész sajtot papírtörlővel letöröljük, és a hűtőben zsírpapírban minden napos forgatás mellett 4 hétig érleljük (bár ez nekünk még sosem sikerült, mert mindig hamarabb felfaljuk). Ha füstölt sajtot szeretnénk készíteni, akkor a sófürdőbe 1-3 ml füstaromát is csepegtetünk. Idén először nem füstaromával ízesítettük, hanem a disznósajttal együtt felfüstöltettük. Ehhez belegyömöszöltük egy sonkahálóba, emiatt alakult ki a képen látható deformitása.
Eredmény: intenzívebb íz, keményebb, füstös kéreg. Isteni!

Csodaforma csokitorta

Amikor a hagyományos csokitorta új értelmet nyer... 

Pala szülinapjára csokitortát kért, de olyat, amiben nem fullaszt a száraz kakaós piskóta, és nem fénylik rajta az édes tortabevonó. Így Anyával ötletek után kutatva, böngészni kezdtük a sütős weboldalakat. A tortánk "piskótájának" receptjét végül  itt találtuk meg.

Azért idézőjelben, mert ez igazából nem piskóta, hiszen csak csokiból, tojásból, vajból, cukorból és darált mandulából áll, vagyis lisztet egyáltalán nem tartalmaz.
Tehát a tészta elkészítése megegyezik a fenti linken elérhető leírással, azonban a krémet kicsit átalakítottuk, és extra díszítést is kitaláltunk.

Krém: zselatinlap, 20 dkg étcsokoládé, 3 tojássárga, 8 dkg porcukor, 2,5 dl Hulala tejszín, whisky

A zselatinlapot pár percre hideg vízbe áztattuk, utána forró whiskyben feloldottuk. Először a tojássárgákat a porcukorral, majd a tejszínt is felvertül, csokit pedig vízgőz felett felolvasztottuk. Végül mindent összekevertünk, így kemény krémet kaptunk, amit a piskótára kentünk.

Díszítés: 6 dkg csoki, 3 dkg tejszín, 1 kávéskanál darált mandula, csokireszelék, mandulaforgács

Megolvasztottuk a csokit (lehet bármilyen jó minőségű ét- vagy tejcsoki), hozzátettünk 3 dkg tejszínt, majd belekevertük a mandulát. Hűtés után kis golyókat formáltunk, és csokireszelékbe forgattuk. Ezek és a pirított mandula kerültek a torta tetejére.

Megjegyzés: A piskóta 2 evőkanál darált mandulát is elvisel, és egy könnyebb, gyümölcsös krémmel még kellemesebb lehet. A lelki szemeink előtt eperkrém és pirosgyümölcs díszítés vagy narancskrém áfonyaszemekkel jelenik meg. Az eperkrém elkészítése hasonló a csokissal, csak az étcsokoládé helyett eper szemeket egy kevés citromlével (limelé még szuperebb!) összeturmixolunk, s ezt keverjük a felvert tojáshoz illetve tejszínhez. A whisky helyett vízben oldjuk fel a zselatint! A torta tetejére művi gonddal eperszeleteket helyezünk, de akár rusztikus halomba többféle pirosgyümölcsöt is szórhatunk. A narancsos krémhez egy narancs leve és reszelt héja szükséges, s ezeket keverjük össze a tojással, tejszínnel. A zselatinlapot narancslikőrben (pl. Contreau) oldjuk fel. Ebben az esetben a díszítés néhány szem áfonya egy-egy mentalevéllel kiegészítve. 
Mindkét krémnél az édes tészta és a savanykás gyümölcs örömteli harmóniát képez, és a desszert elfogyasztása olyan lesz, mintha angyalok táncolnának a szánkban!

Tojáslikör

Nincs is jobb, mint mikor egy ködös napon a meleg szobában ülve tojáslikőrt szürcsölünk. Tökéletesen illik egy lustálkodós hétvégén a reggeli kávé mellé, aperitifként kínálhatjuk a vendégeknek ebéd előtt, de akár ebéd után is a desszerthez. Egy baj azért van vele: nem lehet "csak egy kis pohárral" inni.

Hagyományosan a tojáslikőr karácsonyi vagy húsvéti italként ismert, de mi ezen az átlagos, szürke februári napon kívántuk meg. Először az adventi időszakban készítettük egy internetes recept továbbfejlesztésével. 

Hozzávalók:

2,5 dl tej
2 nagy tojássárgája
10-15 dkg cukor
1,5-2 dl vodka
fél vaníliarúd, szerecsendió

A tojássárgákat a cukorral és a vaníliarúd kikapart belsejével felverjük, a tejet a vanília héjával felforraljuk. A kihűtött tejet folyamatos keverés mellett hozzáöntjük a cukros tojáshoz, majd vodkával és egy csipetnyi szerecsendióval ízesítjük. Végül leszűrjük és hűtőbe tesszük.

Megjegyzés:

A legtöbb recept fél liter tejet és nagyjából 4-szer ennyi cukrot ír. Mi mindig kisebb adagokkal dolgozunk, hiszen ha elfogy, gyorsan elkészíthető, és a túl édes dolgokért sem rajongunk. A vaníliarúd helyettesíthető ugyan vaníliás cukorral vagy aromával, de ezek a nyomába sem érnek egy igazi, illatos - és sajnos borsos árú - vaníliarúdnak. Néhányan még egy evőkanál rumot is tesznek a likőrhöz, de nekünk nem hiányzik. Viszont a szerecsendió helyett a kardamom is harmonikus lehet, bár azzal még nem próbáltuk.

Végül pedig egy hasznos trükk a tojások szétválasztásához, melyre Nagypapám hívta fel a figyelmemet. Nagyon ötletes! http://www.youtube.com/embed/iAp8pEaWB1Y

A füstbe ment terv

Már a kolbászunk és a disznósajtunk kapcsán is említettem a füstölést. Korábban sem sokat tudtam erről az ősi tartósítási és ízesítési eljárásról azon kívül, hogy köze van a füsthöz, és finom lesz tőle a hús. Ezért kicsit utánajártam... 

Valójában nem is olyan egyszerű a dolog. Hideg, meleg és forró füstölést különböztetünk meg. A hideg füstölés 12-24 °C-on történik, több napig tart, és kolbászok, sonkák tartósítására alkalmazzák. Ezt az eljárást alkalmazták a kolbászunk és a disznósajtunk füstölése során is. A meleg füstölés már magasabb hőfokon, úgy 30-50 °C között zajlik, és maximum egy napig tart. A meleg füstöléssel az ételek ugyan jó ízt kapnak, de eltarthatósági idejük kevesebb, mint a hidegen füstölt termékek esetében. A forró füstölés során az ételek meg is főnek, hiszen ez már 50 és 90 fok között történik, és maximum két óráig tart. Főleg halakat és szárnyasokat füstölnek ezzel az eljárással.
Nemrég Palával én is elmentem abba a veszprémi szuper kis füstölőbe, ami egy kertes ház garázsában működik családi vállalkozásként. Pár száz forintért megfüstölik a kolbászt, szalonnát, sőt még sajtot is vittünk oda. A körülmények ugyan elég hagyományosak, de mi mindig elégedettek vagyunk az eredménnyel. A bácsi egy óriási, régi mérlegen leméri a füstölnivalót, hiszen a súly arányában kell fizetni, aztán felírja a nevünket egy négyzetrácsos füzetbe, végül pedig kiadja az utasítást, hogy mikor jöjjünk vissza az ínycsiklandó, füstillatú ételért. Fantasztikus! Én talán elfogult vagyok, de tudjátok, ahogy Pelikán is mondta A tanu című filmben: "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk."

A mi disznósajtunk

Nagy főzőműsor rajongók vagyunk, legyen az Jamie Oliver 30 perces kajái, Hugh Fearnley-Whittingstall a River Cottage-ból vagy a főhúsimádó Adrian Richardson. Most éppen az utóbbi váltott ki pánikszerű disznósajtkészítést a szüleimből. A séf ugyanis az egyik részben ennek az ételnek a titkaiba avat be, bár nem a magyar változatot készíti.

Amikor Palát megkérdeztem, hogyan készült A mi disznósajtunk, így kezdte: "Szakíts ki egy disznót a kondából!" Ekkor már tudtam, hogy ez nem lesz egy könnyű beszélgetés...

Elkészítés:

Szükség van egy fél disznófejre, és két darab nyelvre. Miután alaposan megtisztítottuk a húst, egy lábosba tesszük, és annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Hozzárakunk egy fej hagymát, egy egész fej fokhagymát félbe vágva, szárított csöves erős paprikát, egész borsot (10-15 szemet), borókabogyót (10 szemet), szegfűborsot (5 szemet), egy kávéskanál egész köményt, húsleveskockát és sót. Majd lassú tűzön kb. 3 órán keresztül főzzük. 

Ha megfőtt, akkor kivesszük a lábosból, a húst leszedjük a csontról és a nyelvvel együtt ujjnyi csíkokra vágjuk. Egy tálba tesszük és ismét fűszerezzük sóval, borssal, 3-4 gerezd fokhagymával, szerecsendióval, majoránnával, illetve egy kevés füstölt pirospaprikával. Nyugodtan lehet kóstolni, hiszen már minden megfőtt. Majd a levéből  annyit hozzáönteni, amennyit felvesz, ez nekünk nagyjából 5 merőkanál volt. Végül pedig műbélbe töltjük, aminek mindkét végét elkötjük.

A disznósajtot hústűvel megszurkáljuk, tetejére egy tálcát vagy tepsit teszünk, és 2-3 kilóval lesúlyozzuk. Mi ezután még füstölőbe vittük 2 napra.

Kolbásztöltés krónikája

Most mindenki képzelje maga elé, ahogy a konyhába lépve szembe találja magát egy kék, műanyag bébikáddal, de abban nem kisbaba, hanem meghatározó mennyiségű darált hús üldögél. Kolbásztöltés.

Nem ez volt az első alkalom, hogy a szüleim húsdarálóval és kolbásztöltővel bevették a konyhát, de most történt először, hogy dokumentáltam ezt a jelenséget. 

Hozzávalók:

• 10 kg kolbászhús (vagy 8 kg hús + 2 kg zsírszalonna)
• 24 dkg só
• 6 dkg bors
• 15 dkg pirospaprika
• 6 dkg fokhagyma
• 1,5-2 dkg kömény

Boltban kapható kolbászhús, de volt, hogy Anyáék készítették a fent látható módon. A kész kolbászhús előre feldarabolt, de apukám ezt még tovább szokta aprítani. Erre jönnek a fűszerek, majd összeforgatják, és egy napot hűvös helyen állni hagyják. Másnap ledarálják, és bélbe töltik. A belet húsboltban meg lehet venni. Először ki kell mosni belőle a sót (mert hogy van benne), aztán langyos, citromkarikás vízbe áztatni (valaki hagymás vízbe teszi). A képen az a megtévesztően bonyolultnak tűnő folyamat látható, ahogy a kolbásztöltővel a húst a nedves bélbe töltik. Közben vékony hústűvel megböködik, hogy ne maradjon benne levegő. A feltekert kolbászt nagyobb darabokra vágják, majd ezeket a darabokat a felénél megcsavarva jön létre a két szál kolbász. A levágott végeknél a belet lehúzzák, és összenyomják. Állítólag így marad. Végül pedig elviszik egy füstülőbe, és néhány nap múlva már kész is.

Ha valakiben még kétségek maradtak volna a kolbásztöltést illetően, akkor nézze meg ezt a videót, amit Youtube-on találtam! Ugyan nem kommentálja az eseményeket, de szépen bemutatja azt a technikát, amit mi is alkalmaztunk: 

A kezdetek

Üdvözlök mindenkit ezen a még nagyon gyerekcipőben járó blogon. Itt majd gasztronómiáról és házi készítésű dolgokról olvashattok, de egy kicsit más szemszögből. Talán azzal kezdem, hogy mi ihletett a létrehozására, miért tartom fontosnak, hogy megosszam Veletek ezeket. (Azért csak talán, mert még egyáltalán nem vagyok gyakorlott blogger, és már vagy harmadszor írom újra ezeket a sorokat, de még mindig nem tetszenek.)

Tehát, a szüleim és az öcsém Veszprémben egy társasház 8. emeletén laknak. Korábban én is velük éltem, amíg meg nem kezdtem az egyetemisták izgalmas életét. Persze gyakran járok haza, hiszen a kaja sokkal jobb, mint amit én főzök, meleg van, kimossák a ruháimat - és ami nekem az albérletben ritkán sikerül, - ki is vasalják. Ja, és mellesleg meg imádom a családomat minden furcsa hobbijukkal együtt. Furcsa, mint hogy kolbászt töltenek, lekvárt, savanyúságot tesznek el, aszalt gyümölcsöket szárítanak házi aszalóval, pálinkát főznek, saját fűszerkeveréket, chili szószt, ketchupot, sajtot, joghurtot készítenek, és kenyeret sütnek a panel lakásunk 80 négyzetméterén. Nálunk szinte természetes, hogy a félemeleti tárolónkban kolbászok lógnak, a konyhaszekrényben egy élesztőgomba kacsint rám, Anya 8 liter friss tehéntejjel jön haza, mert sajtot készít, vagy a saját bodzaszörpünket kortyolgatom a nyári melegben.

Ezekhez nagy segítséget nyújt, hogy 5 évvel ezelőtt vettünk egy parasztházat nem messze Pápától, egy kis faluban. Itt kezdődött minden. A szüleim nagy vágya teljesült ezzel, hiszen így gyümülcsfáink és veteményesünk is van, még ha csak hétvégente látjuk is. Tavasztól őszig pedig Anyáék itt kreatívkodnak, s a gasztronómiai csodák nem szorítanak ki minket az otthonunkból. De hát éppen tél van, úgyhogy kis lakásunk ad helyet a próbálkozásoknak. A parasztháznak van egy nagy első és hátsó kertje, ami nekünk a lakásunk icipici erkélyéhez képest akkora szabadságot nyújt, hogy rögtön teleknek kezdtük hívni. A Pala tanya elnevezést Anyukám találta ki (erről részletesebben majd később), és az öcsém segítségével logót is terveztek, amik az elkészült finomságokat címkézi fel.

A telken való munkában a szüleim nagyon elhivatottak, az öcsém pedig rengeteget segít, legyen az fűnyírás, festés, vakolás vagy kemenceépítés. Bevallom én inkább az a megfigyelő típus vagyok, és a már elért kényelmet és javakat élvezem. Tudom, ez nagyon ciki. Jobban érdekel az itthoni sütés-főzés-alkotás, amikor süteményeket, tortákat készítünk és díszítünk. Igazi műalkotások lesznek, csak "sajnos" nagyon finomak. Azt hiszem, hogy ha végül mégsem diplomata leszek, akkor cukrász...

A mi történetünkkel és a további receptekkel, képekkel szeretnék biztatni mindenkit arra, hogy próbáljatok ki minden újdonságot, ötletet, mert - tudom, hogy elcsépelt - de semmi sem lehetetlen!

előtte - utána