zöldTrabaaaant! - kiabáltuk az Öcsémmel, és a jó erősen a másikba csíptünk, mikor megláttunk egy ilyen járgányt. Aki nem tudná, ez nagy szerencsét hoz. Ha pedig mégsem, akkor legalább egyetlen alkalmat sem mulasztottunk el, amikor büntetlenül a testvérünkbe csíphettünk. Nálunk ugyanis kollektív büntetés volt: veszekedésnél Anyának nem számított ki kezdte, és ki folytatta, a szülői harag egyaránt lesújtott. Ez rendkívül erősítette a testvéri összetartást, a véd és dacszövetség kialakulását Gonosz Anya ellen.
Azóta eltelt nagyjából 10 év, a Trabantok száma megfogyatkozott, Gonosz Anya pedig egészen jófej lett. Az Öcsém viszont azóta is gyakran hivatkozik a "testvéri hűség"-re, ami szerinte azt jelenti, hogy fedezem a nőügyeit...
Visszatérve ehhez a keletnémet csodához, nekünk volt ám olyan igazi, zöld. Nem rég még ott büszkélkedett a telken a saját szerencseTrabink. Most találtam meg róla a képet, és rögtön az jutott eszembe, hogy milyen vicces lett volna, ha mindig, amikor valaki kimegy a kertbe, rögtön visszarohan a többiekhez, és belecsíp az egyik családtagba, mert látott egy zöld Trabantot.
A faluban kaptuk valakitől, és azt gondoltuk, hogy majd jó lesz vele kijárni az erdőbe. De azt hiszem végül csak akkor indítottuk be, amikor a fűnyírás miatt arrébb kellett állni. Vagy akkor sem? Lehet, hogy toltuk, mert nem volt rajta fék. Mindegy, mert ez úgy is csak kabalaTrabant volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése