2014. január 29., szerda

Egy igazi tündér tortája

Zoé egy igazi tündér, még szárnyai is vannak. Ezért olyan tortát próbáltunk készíteni, ami illik hozzá. Azt hiszem, sikerült...


Ezen a tortán az aprólékos díszítés (és Anya hisztije!!!) az említésre méltó. Erről Anya bővebben is mesélni tudna, mert számára a legkeservesebb pillanatok (de inkább órák) a piskóta és a krém elkészítése után kezdődtek. Szerintem Anya már azelőtt feladta a tortadíszítést, hogy elkezdtük volna. Itt emlékeztetném azokra a hosszú évekre, amiket abban a szigorú elhatározásban élt le, hogy ő márpedig piskótát nem tud sütni. Alighogy vége ennek a szomorú, piskótamentes korszaknak, máris elkezdődött a "nyújtható-cukormázat-nem-lehet-feltenni" időszak. Hát, valahogy mégis rákerült... 

1. Egy kisebb és egy nagyobb tortaformában piskótát sütünk. (Anya a szomorú, piskótamentes korszak elmúltával ezt az akadályt könnyen vette). Inkább diós, mandulás, kókuszos piskótát javasolunk mint csokisat, mert az lehet, hogy átüt a fehér mázon. 
2. Mindkét piskótalapot félbevágjuk, és közéjük valamilyen krémet töltünk. Például  legyen banános-vaníliás alul és erdei gyümölcsös felül vagy citromos alul és fehér csokis felül. Az étcsokis, az epres és a narancsos krém receptjéről már korábban olvashattatok (itt). Ez alapján bármelyik elkészíthető.
3. Díszítés... Kiderült, hogy, ha a rettegett nyújtható cukormázat pár percre a a mélyhűtőbe tesszük, sokkal könnyebben nyújthatjuk vékonyra. (Sajnos ez csak a nyolcadik próbálkozás után jutott eszünkbe). A sodrófára tekerve tudjuk felemelni, és bevonjuk vele a torta első emeletét. Ezután helyezzük fel a második emeletet, amivel ugyanezt a lépést megismételjük. A felesleges darabokat levágjuk. 
4. A tortát ehető cukordíszekkel és habzsákba töltött színes cukormázzal dekoráljuk. (Illetve itt már csak én dolgozom, mert Anya idegei tönkrementek a cukormázas kísérletekben). A virág? Hát igen... A kínai ipar kiváló terméke: a bimbó zenélve kinyílik, miközben égnek a szirmain a gyertyák. Persze igazából csúnya műanyag, a zene fülsértően utánozza Happy Birthday dallamát (mint a zenélő képeslapok), és nem lehet kikapcsolni... De valljuk be, hogy 7 évesen mi is gyönyörűnek láttuk volna.

Én hiszek a tündérekben!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése