Most mindenki képzelje maga elé, ahogy a konyhába lépve szembe találja magát egy kék, műanyag bébikáddal, de abban nem kisbaba, hanem meghatározó mennyiségű darált hús üldögél. Kolbásztöltés.
Nem ez volt az első alkalom, hogy a szüleim húsdarálóval és kolbásztöltővel bevették a konyhát, de most történt először, hogy dokumentáltam ezt a jelenséget.
Hozzávalók:
10 kg kolbászhús (vagy 8 kg hús + 2 kg zsírszalonna)
24 dkg só
6 dkg bors
15 dkg pirospaprika
6 dkg fokhagyma
1,5-2 dkg kömény
Boltban kapható kolbászhús, de volt, hogy Anyáék készítették a fent látható módon. A kész kolbászhús előre feldarabolt, de apukám ezt még tovább szokta aprítani. Erre jönnek a fűszerek, majd összeforgatják, és egy napot hűvös helyen állni hagyják. Másnap ledarálják, és bélbe töltik. A belet húsboltban meg lehet venni. Először ki kell mosni belőle a sót (mert hogy van benne), aztán langyos, citromkarikás vízbe áztatni (valaki hagymás vízbe teszi). A képen az a megtévesztően bonyolultnak tűnő folyamat látható, ahogy a kolbásztöltővel a húst a nedves bélbe töltik. Közben vékony hústűvel megböködik, hogy ne maradjon benne levegő. A feltekert kolbászt nagyobb darabokra vágják, majd ezeket a darabokat a felénél megcsavarva jön létre a két szál kolbász. A levágott végeknél a belet lehúzzák, és összenyomják. Állítólag így marad. Végül pedig elviszik egy füstülőbe, és néhány nap múlva már kész is.
Ha valakiben még kétségek maradtak volna a kolbásztöltést illetően, akkor nézze meg ezt a videót, amit Youtube-on találtam! Ugyan nem kommentálja az eseményeket, de szépen bemutatja azt a technikát, amit mi is alkalmaztunk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése