Lekváros Pálinka!

Csak, hogy ne mindig a lányom írjon, bár jól ír!

Szóval egy kis pálinkázás. A tanya létrejöttekor azt az alapelvet fogalmaztam meg, hogy: "ebben a kertben pedig olyan termesztett növénynek, amiből nem lehet pálinkát főzni, nincs helye!". Persze hiába volt minden törekvésem a tökéletes kert létrehozása felé, azért az idők folyamán lényeges és értékes területeket hódítottak el mindenféle haszontalan dísznövények a feleségem jóvoltából. De ezt csak mellékesen. A pálinkakészítés a kezdetekben az egyéb (nem fontosabb, de) sürgősebb munkák miatt nem kapott megfelelő teret és időt, a gyümölcs alapvetően a már megtalálható és termő szilvafákról származott.  Majd írok a cefrézés általam végzett és bevált módjáról is, de most egy különleges adalékról akarok beszámolni. A tanya megvásárlását követően elsősorban a víz be- és a szennyvíz kivezetésének láttam neki. A fürdőszobát a korábban kamrának használt helyiségből alakítottam ki. Az előző tulajdonosok valószínűleg fiatal házaspárként láttak neki közös életüknek a házban, a fiatalasszony lelkesen befőzte a ház körül fellehető valamennyi gyümölcsöt, mely aztán a kamrába került, ahonnan pedig a fiatal férj, idős nagypapakori haláláig valószínűleg egy darabot sem evett meg. 

A kamra a padlótól, a plafonig tele volt a múlt századból származó lekvárokkal és befőttekkel, olyan mennyiségben, hogy egy teljes napig tartott amíg talicskával kihordtam az egészet a tyúkólba. Ott ismét megpihent a cucc kb. 2-3 évet, amíg a felújítással eljutottunk odáig is. Nekiláttam az üvegek felbontásának, a tartalmat a komposztra szántam, míg az üvegeket összetörve a helyi szeméttelepre vittük. Szóval a bontogatás közben észleltem, hogy a kompótok, lekvárok egy része még mindig remek állapotban volt, és bár a kóstolásra nem tudtam rászánni magam, illat és állag alapján jelentős mennyiséget használhatónak ítéltem. Ezeket aztán fokozatosan és kisebb mennyiségekben a már forrásban lévő gyümölcscefréhez adagoltam. Fontos a szakaszos és kisebb adagokban való felhasználás, mert a befőttek tartósítószert is tartalmazhattak, ami nagyobb mennyiségben lehet, hogy megállította volna az erjedést. Ellenben nem állította meg, és olyan vegyes gyümölcs pálinka lett belőle, hogy! Ez idő tájt már bevett szokás nálunk a tavalyról megmaradt befőtt, vagy lekvár ilyen módon való feldolgozása a felhalmozás helyett. Kiváltja a cukrot is, bár én azt egyébként sem használok. Azt mondja egy régi orosz közmondás, hogy vodkát lehet főzni akár pufajkából is, tehát csak semmi csodálkozás. Legközelebb szót ejtek a bodzáról!